Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Magyarország régiójának vizsgálata abszorpciós képességük alapján Szalai Krisztina, www.prherald.hu, 2006. június 8. Az Europeum Hungary elvégezte a hét magyarországi régió eddigi abszorpciójának vizsgálatát az eddig felhasznált uniós támogatások tekintetében. Az eredmények szerint a legfejlettebb régió, a Budapestet is magába foglaló közép-magyarországi régió viszi el a legtöbb pénzt. Ez természetesen ellene hat a regionális kiegyenlítõdésnek. A legtöbb korábbi uniós országban is hasonló folyamatok játszódtak le. Meglepõ azonban az, hogy az ország következõ legfejlettebb, nyugati régiói milyen gyengén szerepelnek. A Nemzeti Fejlesztési terv által kidolgozott öt Operatív Program közül azonban csak négy OP vizsgálatára kerül sor, vagyis a Humánerõforrás-Fejlesztés Operatív Program, a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program és a Regionális Fejlesztés Operatív Program képezi a vizsgálat tárgyát. (Az AVOP azért marad ki az összehasonlításból, mert ez a program súlyának és összetettségének köszönhetõen nem mérhetõ fel a többi OP-val együtt.) A kutatásban a legfõbb vizsgálni kívánt szempont a fejlett és fejletlen régiók fejlõdési intenzitása, hiszen a regionális politika célja, hogy a fejletlenebb régiók profitáljanak a legtöbbet, és õk zárkózzanak fel a fejlettebb régiókhoz, akik ugyancsak profitálnak az Európai Unióból, de kisebb mértékben, mint a fejletlen régiók. A gyakorlatban várhatóan a fejlettebb régiók nagyobb mértékben tudnak fejlõdni. Ez azonban nem zárja ki a kisebb fejlettségû régiók növekedését. Ezáltal a regionális különbségek nem csökkenni, hanem még inkább növekedni fognak. Így a kutatás legfõbb kérdései: az Európai Unió nyújtotta támogatások segítségével leküzdhetõek-e a regionális különbségek, vagy a fejlettségbeli szakadék továbbra is nõni fog? Ki tudják-e használni az elmaradott régiók a lehetõségeket? A regionális különbségek növekedésének azonban más okai is lehetnek, lehet, hogy egy fejletlen régió ugyanannyit tud pályázni, mint egy fejlett, de a pénz felhasználása után nem tapasztalható látványos eredmény. Ennek is számos oka lehet, például, hogy a támogatást nem olyan célra használták fel, amire kellett volna, vagy amire szükség lett volna. A munkaügyi központok és az oktatási intézmények számos olyan képzéseket indítanak a különbözõ városokban, amelyekrõl tudják, hogy a munkaerõpiac már vagy telített az adott szakmában, vagy nincs is igény ilyen képesítésû emberekre az adott térségben. Ez fõleg a szervezetek és a lakosság közötti kommunikáció hiányból ered. De jelenleg nincs versenyhelyzet a régiók között, a városoknak és a régióknak nem is érdekük a piac adta lehetõségek feltérképezése. De ennek a jelenségnek az is oka lehet, hogy egyszerûen infrastrukturális okokból nem kihasználható a támogatásból szerzett elõny. Az Egységes Monitoring Információs Rendszer által közzétett 2006. 05. 23-i adatok alapján megvizsgáltam, hogy az egyes Operatív Programokon belül mennyi támogatáshoz jutottak az egyes régiók. A vizsgálatban szereplõ adatok az egyes Irányító Hatóságok által megítélt támogatási összegeket tükrözik. Az eredmények a következõk: A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program esetében a régiós rangsor a következõ: 1. Közép-Magyarország (62 659 783 503 Ft) 2. Dél-Alföld (21 166 288 646 Ft) 3. Észak-Alföld (17 946 146 633 Ft) 4. Közép-Dunántúl (14 682 907 052 Ft) 5. Észak-Magyarország (13 629 118 302 Ft) 6. Nyugat-Dunántúl (11 515 068 118 Ft) 7. Dél-Dunántúl (10 409 252 269 Ft) A GVOP esetében valóban a közép-magyarországi régió rendelkezik a legtöbb támogatási összeggel, 62 659 783 503 Ft, de a dél-alföldi régióhoz tartozik a második legmagasabb támogatás 21 166 288 646 Ft, ami lényegesen kevesebb. Ha a fenti listát a közép-magyarországi régió nélkül vizsgáljuk meg, akkor viszont a fejlettségbeli adottságokhoz képest a két alföldi régió nagyon jól szerepelt. A másik két fejletlen régió, az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régiók által elnyert támogatási összegek azonban nem olyan magasak, hogy maguk után utasítsák a két gazdaságilag nagyon fejlett dunántúli régiókat. A közép-magyarországi régió által elnyert támogatási összeg majdnem háromszorosa a „második helyezet” dél-alföldi régió által elnyert támogatási összegnek. A Humánerõforrás-Fejlesztés Operatív Program régiós rangsora: 1. Közép-Magyarország (69 486 364 212 Ft) 2. Észak-Alföld (32 488 283 346 Ft) 3. Észak-Magyarország (20 856 262 396 Ft) 4. Dél-Dunántúl (16 932 864 224 Ft) 5. Dél-Alföld (14 534 958 734 Ft) 6. Közép-Dunántúl (10 820 562 412 Ft) 7. Nyugat-Dunántúl (9 473 201 397 Ft) A HEFOP esetében is a közép-magyarországi régió nyerte el a legtöbb támogatást, de az észak-alföldi és az észak-magyarországi régiók az alacsony foglalkoztatási és magas munkanélküliségi rátákkal a második és harmadik helyen állnak, ami mindenképpen pozitív eredménynek számít. A HEFOP esetében (a közép-magyarországi régió kivételével) a régiók által elnyert támogatási összegek megfelelnek a régiók fejlettségbeli különbségeinek. Vagyis a régiók által elnyert támogatási összegek mindenképpen hozzájárulnak a regionális különbségek csökkenéséhez. A közép-magyarországi régió által elnyert támogatási összeg ezen OP esetében is kétszerese az õt követõ régió által elnyert támogatásnak. A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program régiós rangsora: 1. Közép-Magyarország (78 808 640 608 Ft) 2. Nyugat-Dunántúl (8 298 188 422 Ft) 3. Észak-Magyarország (8 291 285 829 Ft) 4. Közép-Dunántúl (7 236 882 000 Ft) 5. Dél-Alföld (5 455 353 792 Ft) 6. Észak-Alföld (1 334 647 267 Ft) 7. Dél-Dunántúl (1 044 749 842 Ft) A KIOP esetében sem tudunk mást megállapítani, mint hogy a közép-magyarországi régió magas fölénnyel, majdnem 70 milliárd Ft-os különbséggel több támogatást bírt felszívni. A négy hátrányos helyzetû régió közül azonban az észak-magyarországi régió, ha kicsivel is, de többet volt képes profitálni, mint a fejlettségben messze feljebb álló közép-dunántúli régió. Az alföldi régiók és Dél-Dunántúl viszont az „elsõ helyezetthez” képest messze alul maradtak. Fontos hangsúlyozni, hogy a KIOP-ot nem szabad úgy kezelnünk, mint a többi OP-t, egyrészt mert a közlekedési infrastrukturális fejlesztési programok központi projektek, másrészt pedig a környezetvédelem prioritáson belül vannak olyan intézkedések, amelyek nem olyan fontosak egyes régiók számára. Ezen OP esetében a fejletlenebb régiók sajnos nem tudták több támogatási forrást felszívni mint a fejlettebb régiók. A Regionális Fejlesztés Operatív Programban kialakult rangsor: 1. Közép-Magyarország (42 975 943 035 Ft) 2. Észak-Magyarország (19 580 623 007 Ft) 3. Észak-Alföld (19 507 725 337 Ft) 4. Dél-Alföld (14 148 677 728 Ft) 5. Dél-Dunántúl (12 784 270 246 Ft) 6. Közép-Dunántúl (7 687 657 093Ft) 7. Nyugat-Dunántúl (5 773 242 243 Ft) A ROP esetében a legkisebb a különbség a közép-magyarországi régió és az azt követõ észak-magyarországi régió között. Ha ebben az esetben is a közép-magyarországi régió nélkül vizsgáljuk meg a rangsort, akkor láthatjuk, hogy a ROP esetében a négy hátrányos helyzetû régió szerepel a „legjobb” helyen, ráadásul fejlettségi szintjüknek megfelelõen. Sõt, a ROP elérte azt a célját, hogy csökkentse a regionális különbségeket. Ha megvizsgáljuk a régiókat, a négy Operatív Programban (GVOP, HEFOP, KIOP, ROP) összesen elért támogatásukról, a következõ eredményeket kapjuk: Régiók rangsora az eddigi összes támogatás alapján: 1. Közép-Magyarország (253 930 731 358 Ft) 2. Észak-Alföld (71 276 802 583 Ft) 3. Észak-Magyarország (62 357 289 534 Ft) 4. Dél-Alföld (55 305 278 900 Ft) 5. Dél-Dunántúl (41 171 136 581 Ft) 6. Közép-Dunántúl (40 428 008 557 Ft) 7. Nyugat-Dunántúl (35 059 700 180 Ft) Ezen rangsorok alapján megállapíthatjuk, hogy az Európai Uniós források eddigi támogatásainak abszorpciója alapján a közép-magyarországi, vagyis a gazdaságilag legfejlettebb régió volt képes a legtöbb forrás felszívására, és valóban a legtöbb esetben többszörösét kapta annak az összegnek, mint amennyit a fejletlenebbek régiók kaptak. Mindazok mellett, hogy mindegyik OP-n belül voltak olyan intézkedések és olyan elkülönített források, amelyek csak a hátrányos helyzetû régiók számára voltak elérhetõek. De a központi régió kivételével a további hat régió a gazdasági szintjükhöz mérten tudott támogatásokhoz jutni ebben a periódusban, és ebben az esetben is igaz, hogy a négy hátrányos helyzetû régió több pénzt szívott fel, mint a nyugat- és közép-dunántúli régiók. A két fejlett dunántúli régió valószínûleg azért nem pályázott több támogatási forrásra, mert ott a multinacionális szektor dominál, akiknek nem érdeke és lehetõsége az Európai Uniós forrás felszívása. Ha a multinacionális cégek nem lennének jelen a két régióban, valószínûleg õk is sokkal több pályázati forrást használhatnának fel. Összegezve tehát: a közép-magyarországi régió gazdasági fölényének megfelelõ arányban tudta kihasználni az Európai Unió által kínált lehetõségeket, a többi hat régió pedig fordított arányban, vagyis a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetben lévõ tudta a legjobban kihasználni. Véleményünk szerint Magyarországon egyelõre, a 2000-2006-os periódus végéhez közeledve, érdekes és talán egyedülálló jelenség van kialakulóban. A várakozásoknak megfelelõen a legfejlettebb régió sokkal nagyobb léptekkel fejlõdik, mint a fejletlenebbek, viszont az ország más fejlett régiói elmaradnak a hátrányosabb helyzetûekhez képest. A 2007-2013-as idõszakban vajon folytatódik ez a tendencia, vagy fordulat következik be a régiók gazdasági fejlõdését illetõen? Úgy gondoljuk, ez a kérdés fogja a leginkább foglalkoztatni az elemzõket. Szalai Krisztina Magyarország régiójának vizsgálata abszorpciós képességük alapján, www.prherald.hu, 2006. június 8.